Két dolog van, amit imádok a nyárban: a vizet, bármilyen formában, úgy értem természetes víz, vagy gyógyfürdő, élményfürdő… Na és persze a haverokat, akikkel fel lehet dobni ezeket a helyeket! A régi egyetemi csapattal évek óta minden évben elmegyünk közösen pancsolni valahova, egyfajta zárt körű osztálytalálkozó ez, a kemény maggal. Egy egész napot eltöltünk ilyenkor valamelyik strandon vagy fürdőben, összejövünk 8-10-en, és mindenki elmeséli, hova jutott az elmúlt egy évben, mióta nem hallottunk egymásról.
Petya választotta ezúttal az élményfürdőt, amit mindannyian imádtunk: rengeteg csúszda, hullámmedence, klassz büfé, minden, ami kell. Az első két órában gyorsan kitomboltuk magunkat, majd némi enni- és innivalóval felszerelkezve kiterültünk a napon. Ahogy bámészkodtam a napsütésben, szemet szúrt, hogy a fürdő tetején napelemek vannak. Elámultam, mert hiába a fejlődés, nem mondható mindennapinak, vagy szokványosnak a napenergia használata.
Persze a fiúk rögtön rácuppantak a témára: kiderült, hogy Petyának hamarosan otthon is lesz napeleme. A srác mindig szerette hallania a saját hangját, így értetlen arckifejezésemet látva lelkesen nekiállt magyarázni, hogyan is működik. Hasonlít a növények fotoszintézisérére, talán így a legegyszerűbb felvázolni a napelem működését, kezdte. Válaszul csak kiöltöttem rá a nyelvem: pontosan tudta, hogy egyszer még pótvizsgáztam is kémiából, semmilyen foto-akármihez nem értek, tök mindegy, hogy növények vagy napelemek csinálják. A lényeg, hogy elektromos árammá alakul a napsugár. „Eddig érthető, ugye?” nem csak én, a többiek is itták Petya szavait, úgy tűnik, a napelem működése mindenkit érdekelt. De ez csak az alapelv, folytatja a srác, a kivitelezésre is nagyon kell figyelni. Ma már egyre bővül a piac, de nagyon kell figyelni a minőségre. Gondoljatok bele, mi mindent kell egy tetőre szerelt napelemnek kibírnia: eső, fagy, jégeső… És ezt hány évig! Senki nem akar úgy beruházni napelemre, hogy pár év múlva már cserélni kell, szervizeltetni, mert nem bírta az időjárási viszontagságokat. Magyarázhatnám nektek, hogy az elektronok mit csinálnak és hogyan, de valószínűleg nem értenétek… A lényeg, hogy a panelen két réteg, elektrontöbblet az egyiken, és –hiány a másikon, a napsugár hatására pedig az elektronok a pozitív részre indulnak, és így keletkezik az áram. Egyébként, kis érdekesség, vált témát Petya, hogy ezt a technikát alkalmazzák már nagyon rég a műholdaknál is. Napjainkra pedig a fenntartható fejlődés szerves részét képezi. Egyre könnyebben elérhető magánemberek számára is, már nem csak nagyvállalatok ruháznak be rá. Képzeljétek, nálunk a faluban is vagy három házon vannak napelemek. Rájöttek az emberek, hogy egy ilyen napsütéses helyen, mint a Dunakanyar ezen része, ki kell használni a természet adta lehetőségeket. De egyébként napsütés szempontjából az egész ország nagyon jól áll, egy borúsabb, árnyékosabb településen is érdemes hasznosítani a napenergiát.
Petya kiselőadását hallgatva mindannyian elgondolkodtunk a saját helyzetünkön, főleg, mikor elmondta, hogy mennyibe kerül neki mindez. Talált egy céget, ami a napelem működésével, tervezésével, felszerelésével foglalkozik, és eddig nagyon meg van elégedve mindennel, a telefonos visszahívással, tájékoztatással, és alig várja, hogy végre felszereljék a paneleket. A nap hátralévő részében a napenergiával csak napozás szintjén foglalkoztunk, de hazaérve rögtön megnéztem a honlapot, amit Petya ajánlott, és kértem tőlük egy visszahívást. Vágjunk bele!