Azt mondják, két féle ember van, az egyik csoport tagjai az aktív pihenést, a másik csoport tagjai pedig a passzív pihenést részesítik előnyben. Hát én a passzív, azaz a teljes pihentető pihenés rajongója vagyok. Nem mintha nem érdekelnének a városok, országok eltérő és izgalmas kulturális kavalkádjai, de annyira pörgős életet élek, hogy ha végre szabadságra kerül a sor, akkor a pihentető kikapcsolódást választom. Bár ha logikusan végig gondolom, ez sem teljesen igaz, mert leginkább fesztiválozni szoktam járni, nyaralás címszó alatt, de van, hogy a fesztiválozást levezetem azt követően egy pihentető nyaralással.
Nem volt ez másképp tavaly sem. Párommal elmentünk egy népszerű cseh fesztiválra, ami nem szól másról, csak 5 napnyi keményzenei és buli túladagolásról. Hatalmas élmény volt, rengeteg ismerőssel találkoztunk, rengeteg jó zenekart láthattunk élőben, és olyan szabadok voltunk, mint már nagyon régen nem. Az viszont tagadhatatlan, hogy jobban elfáradtunk, mint bármikor korábban, így hát elhatároztuk a fesztivál végeztével, hogy ha hazaérünk, elmotorozunk pár napra pihenni.
Csehországból hazafelé rettenetesen elfáradtunk az autóban, pedig nem is mi, hanem az egyik barátunk vezetett végig. Itt állt össze a kép, hogy ahogy egyre öregszünk, egyre rosszabbul érezzük magunkat pár nap sátrazás után. Valamiért sokkal lassabban értünk haza, pedig általában az odafele út szokott sokáig tartani, és a hosszú, végeláthatatlan úton végig arról folytattuk a diskurzust, hogy ki hogyan fogja tudni kipihenni a fáradalmakat/fájdalmakat. Felvetettem páromnak, hogy mi lenne, ha csak minimális motorozással, sokkal több pancsolással egybekötött pihenést tartanánk. Megkezdődött az alkudozás, a fontossági sorrendek felállítása, majd a párom részéről a vereség beismerése és a vita feladása, ugyanis nagy nehezen sikerült beismernie, hogy kivételesen nekem volt igazam, és a legjobb az lesz nekünk, ha lemotorozunk valamelyik kiváló gyógyfürdőbe, és ott töltjük az elkövetkezendő pár napot.
Hazaérkezésünket követően egyből állhattam neki a mosásnak, a ki és újra bepakolásnak, majd a kedvesem már annyira be volt zsongva, hogy kitalálta, hogy azonnal induljunk el, és akkor a reggel már kényelmes relaxálással indulhat. Az nem számított, hogy már majdnem összeestem a fáradtságtól, nekem úgy sincs más dolgom, csak ülni mögötte a motoron. Beláttam, hogy tényleg meg van annak a maga bája, hogy azonnal útra kelünk és nincs más dolgunk más nap, már csak a pihenés, de sajnos nem tudtam megígérni, hogy fél úton nem alszom el és pottyanok le a motor hátuljáról. Így inkább lefeküdtünk aludni, és másnap reggelre halasztottuk az indulást.
Reggel párom már nagyon izgatott volt, azzal keltett kapásból, hogy a motoros ruhámat már az ágyban hozzám vágta, és követelte, hogy induljunk el maximum fél órán belül. Szinte eleget tudtam tenni a kérésének, és másfél órával az ébredésem után már úton is voltunk. És most nem a női hiúságomnak köszönhetően volt ez az aprócska késés, hanem abba egyikünk sem gondolt bele, hogy csak azzal rengeteg idő megy el, mire mindketten magunkra rángatjuk a motoros ruhánkat.
Szerencsére hamar odaértünk a szállásra, kaptunk egy csinos kis apartmant, és már bújhattunk is ki a kényelmes, ám igen vastag védőruhánkból, hogy azt fürdőruhára cserélhessük, és már csobbanhassunk is egy jót, a meleg gyógyvízben. Öltözködés közben felvetettem páromnak, hogy nagyon szeretem a ruháinkat, de találtam egy webshopot, ahol új, sokkal korszerűbb motoros ruházatot vehetnénk magunknak, és nem kéne minden egyes öltözésnél órákig szenvednünk. Az ötlet tetszett neki, úgyhogy a jól megérdemelt relaxációs, fürdőzős délelőttünk után a nap hátralevő részét az ágyunkban töltöttük a motoros webshop böngészésével.
Még két ilyen napot töltöttünk ott pihenéssel, aminek nem csak a kipihent testünk, hanem a hazaérkezésünket követően azonnal átvehető új motoros ruházatok is kézzelfogható eredményéül szolgáltak.