Lakásbiztosítás ajándékba az ezredik köntös helyett

Az egész család tudja már, hogy ha olyan ajándékot akarnak adni nekem, aminek biztosan örülni fogok, akkor alkalomtól függetlenül az a biztos megoldás, ha befizetnek egy gyógyfürdőbe vagy masszázsra, esetleg vesznek egy pihe-puha új köntöst, egy toszkán levendulás fürdősót, de egy új luffa szivacsnak is mindig örülök.

Ezért is ért különös meglepetésként, amikor ebben az évben anyukámtól lakásbiztosítást kaptam a születésnapomra. Értem én, hogy a szülő feladata a gondoskodás a gyerekéről (akkor is, ha a gyereke történetesen egy harmincas éveiben járó, felnőtt nő), de azért ezt egy kicsit már túlzásnak éreztem. Jobban örültem volna annak a verbénás fürdőolajnak, amit kinéztem magamnak a múlt hónapban.
Anyu persze észrevette, hogy ha éppen nem is húzom a számat, de a tekintetemből nem tudtam eltüntetni a csalódottságot. „Miért nem lehetett inkább egy fürdőbelépőt venni, miért kell nekem lakásbiztosítás?”, fakadtam ki végül, mint egy ovis, akitől elvették a nyalókát.

Anyám nem idegesítette fel magát a gyerekes duzzogásomon, inkább kézen fogott, és átvitt a szomszédhoz, Zsuzsa nénihez. Zsuzsa nénit gyerekkoromban nagyon szerettem, minden vasárnap délután rohantam át hozzá, és az ablaka alatt kiabáltam, hogy „Zsuzsa néni, van süti?”, ő pedig minden vasárnap egy tányér meggyes piskótával várt engem. Mióta elköltöztem a szülői háztól, azóta kicsit elhanyagoltam őt, amiért szégyelltem is magam, így most örültem, hogy viszontláthatom, bármi is legyen a látogatásunk apropója.
A kis parasztház korábbi, zöldre festett fa ajtaja nem volt sehol, hanem egy modern, masszív, több ponton záródó ajtón engedett be minket Zsuzsa néni. Még látszódott a friss falazás az ajtókeret körül.
„Mi történt a zöld ajtóval?”, kérdeztem csodálkozva, de amint kimondtam, észrevettem, hogy a nappaliban is történt változás. Sehol nem láttam Zsuzsa néni új, hatalmas tévéjét, amit a fiától kapott tavaly karácsonyra. „Hol a tévé?”, tettem hozzá a korábbi kérdéshez.
„Hát, ellopták, bogaram!”, hangzott a szomorú, lemondó válasz. „Amíg a piacon voltam múlt szombaton. Még sötét volt odakint, és hajnalban betörtek. Elvitték a tévét meg a pénzemet is, amit kredencben tartottam. Legalább az anyámtól örökölt ékszereimet nem találták meg. Azt nem lehetne pótolni.”

Rögtön megértettem, miért volt anyámnak hirtelen ennyire fontos ez a lakásbiztosítás. Az én lakásomban is nagy értékű műszaki cikkek vannak: tévé, laptop, erősítő, hangfalak, modern konyhai berendezések. Ha belegondolok, egy betörő igencsak jól járna az én lakásom tartalmával.

„Szerencsére volt lakásbiztosításom, úgyhogy legalább az anyagi kár nem olyan jelentős. Van új ajtóm, jövő héten lesz új tévém is. Ezek pótolhatóak, ha van miből.”, mondta Zsuzsa néni, én pedig egyszeriben nagy hálát éreztem, amiért anyukám még a felnőtt lányáról is a legjobb tudása szerint igyekszik gondoskodni.

Hinni sem akartam a szememnek, amikor megláttam, hogy online kötötte a lakásbiztosítást! Néhány hónapja még csak barátkozott a számítógéppel, most pedig már interneten köt nekem lakásbiztosítást, amit online a bankkártyájával fizet ki. Miből lesz a cserebogár?
Azért persze megnéztem a honlapot, amin keresztül a biztosítást kötötte, de mindent rendben találtam, nagyon profi közvetítő céget választott az én internetezésben egyre jártasabb édesanyám. „Ugye, hogy jobb ajándék a lakásbiztosítás, mint egy ezredik köntös, vagy egy milliomodik fürdősó? Azokat úgyis megveszed magadnak!”, magyarázta végül anyu a rendhagyó ajándékot.
Végül nekem is be kellett látnom, hogy nagyobb örömet szerzett ezzel, mintha tényleg a kedvenc időtöltésemhez passzoló ajándékot kaptam volna.

Ettől függetlenül természetesen olyan nem történhet, hogy a szülinapomon elmaradjon a jó kis ünnepi fürdőzés. Hálából elvittem anyát és Zsuzsa nénit a kedvenc fürdőmbe. Egész nap a gyógyvízben áztunk, és amikor éppen nem a vízsugarakkal masszíroztattuk magunkat, akkor aromaterápiás gőzfürdőt vettünk, vagy finom gyümölcskoktélt ittunk a bárban. Egy remek, pihentető (szüli)napot tölthettünk együtt, csak mi lányok.