Idén februárban ünnepeltük a párommal a négyéves évfordulónkat és ennek örömére a hónap végén elmentünk egy kellemes wellness hétvégére a Balaton mellé.

Mindketten nagy rajongói vagyunk a „Magyar Tengernek”, nyaranta is ha tehetjük, akkor többször is elmegyünk valamelyik városba néhány napra, vagy hétvégére, de olyan is megesett már az elmúlt években, hogy csak reggel beültünk a kocsiba, egész nap fürödtünk, este pedig hazajöttünk, mert idő és pénz hiányában csak ennyi fért bele.

Hogy mi van ebben a helyben, ami miatt ilyen sokan imádják? Gondolom mindenkinél más és más indokok ezek, azonban nálam az emlékek nagy szerepet játszanak ebben.

Gyerekkoromban a szüleimmel és a tesóimmal minden évben Zamárdiban nyaraltunk egy apartmanban és mindig remekül sültek el ezek a hetek. Egész nap a strandon fürödtünk, napoztunk és labdáztunk, este pedig általában sütögetés és kártyázás volt a program.

Mostanában már nem járunk el együtt nyaralni, hiszen a nővéreim és én is felnőttünk már, a legidősebbnek, Lillának már férje és két gyereke van, Petra Svédországban dolgozik és már én is elköltöztem otthonról, így egy közös nyaralást manapság már nehéz lenne összehozni. Talán majd pár év múlva, amikor már mindenkinek családja és gyerkőcei lesznek, akkor majd csapunk egy össznépi üdülést, mint az amerikai filmekben, csak mi nem Hawaiira, hanem a Balatonhoz megyünk majd.

Örültem, mikor a párom, Sanyi, előállt a wellness ötletével és alig vártam, hogy végre el is indulhassuk. Amikor még nem éltünk együtt, akkor ezek a kis kiruccanások azért is voltak különlegesek, mert olyankor végre több napon át megállás nélkül együtt lehettünk.

Amióta minden nap együtt fekszünk és kelünk, már kicsit más a helyzet, de még mindig nagyon jó érzés kiszakadni a mindennapokból és kipihenni a fáradalmakat.

 

Sanyi sosem volt az a tipikus romantikus pasi, aki egyfolytában virágokkal halmoz el és gyertyákkal rakná ki a fürdőszobát, vagy rózsaszirmokkal szórná tele az ágyunkat, de azt ezért mindig érzékelteti velem, a maga módján, hogy szeret engem.

Például ilyenkor, mikor leszervez egy-egy ilyen utat, akkor az nálam már felér egy szerelmi vallomással.

Négy év… te jó ég. Olyan, mintha ezer éve lett volna, mikor elkezdtünk ismerkedni. Manapság szinte már vissza se tudok emlékezni arra, hogy milyen volt az életem nélküle. Abba pedig bele se mernék gondolni már, hogy milyen lenne nélküle. Annyira az életem részévé vált és úgy hozzám nőtt, hogy nem szeretném ha a jövőben akár csak egy percre is abban a tudatban kellene élnem, hogy nem alkotunk egy párt.

Szerencsére az utazás alatt kiderült, hogy ő is pontosan így gondolja. Első nap szinte végig lent voltunk a wellness részlegben és a pezsgőfürdőben lazítottunk. Utána pedig felmentünk a szobába, én elmentem zuhanyozni és mikor kijöttem a fürdőből leesett az állam! Bekapcsolta a kedvenc számunkat a telefonjáról, töltött egy-egy pohár pezsgőt, az ágyra pedig vörös rózsaszirmokból szív alakot formázott.

Már ettől is elaléltam, de utána jött csak az igazi meglepetés. Fél térdre ereszkedett és megkérte a kezem!

Persze egyből igent mondtam és ezek után az egész hétvége olyan volt, mintha egy mesébe csöppentem volna. Egy ideje ábrándoztam már erről, de eddig azt hittem, hogy Sanyi még jó darabig nem tervez ilyesmit, szóval elég nagy volt a meglepetés ereje.

Amióta hazajöttünk csak az esküvő gondolata lengi be a mindennapjaimat. Az első dolgom az volt, hogy menyasszonyi ruhákat kezdtem nézegetni a neten, mivel kislány korom óta azt várom, hogy egyszer belebújhassak egy igazi hercegnős ruhába.

Az időpontot még nem tűztük ki és szinte még semmit nem terveztünk el, de már sokat beszélgetünk a témáról és próbáljuk közös nevezőre hozni a vágyainkat. Egyelőre annyi bizonyos, hogy aznapra bérelni fogunk egy régi, igazi amerikai izom autót és azzal fogunk közlekedni a nagy napon, mert azokért mindketten régóta rajongunk.